Természetes formák, minőségi munka...
  • Gémesi Tamás, preparátor
  • Gémesi Tamás, preparátor
  • Gémesi Tamás, preparátor
  • Gémesi Tamás, preparátor
Taxidermy.Net

Gémesi Tamás ezüstérmes lett a preparátor EB-n

Először indult a preparátor Európa-versenyen és máris érmekkel, illetve különdíjjal térhetett haza onnét Gémesi Tamás nagykanizsai preparátor, aki dobogós helyet kiérdemlő kompozíciójában azt a pillanatot ábrázolta, amikor egy büszke tartású leopárd éppen túl van zsákmánya, egy Duiker-antilop elejtésén. És micsoda pillanat lett az…

Ezüstöt ért.

A kompozíción rengeteget dolgozott csapatával a preparátor, aki autószerelőnek készült, de aztán a vadak, pontosabban azok kikészítése felé térült az élete. Első hallásra nagy a különbség, de ha belegondolunk, az alkatrész, az alkatrész itt is, ott is…

– Eredetileg autószerelő akartam lenni, meg vonzott az állatorvosi hivatás is, de bevallom, nem szerettem tanulni – mesélte. – A családban sokan vadásztak, így természetesen, a sorból én sem maradtam ki, és egyszer csak azon vettem észre magam, hogy preparátor vagyok, mert az autószerelőknek akkoriban nem sok babér termett. Persze, ez nem egyik napról a másikra ment, az ember folyamatosan sajátítja el a szakma titkait. Sokat köszönhetek a mesteremnek, Nováczki Imrének. Nálam is dolgoznak most olyan emberek, akikben látok fantáziát _ egyébként ezt a munkát az nem tudja csinálni semmilyen szinten, akit nem érdekel. Tehát bizony, ehhez nem csak gyomor kell és kézügyesség, hanem szív is. Főleg akkor, ha az ember jól akarja csinálni.
Ugyan Gémesi Tamás nem mondja, de bizony, nem árt a megfelelő izomerő sem, hiszen egy-egy „munkadarab” több tízkilós is lehet. Mint például az az óriási kamcsatkai jávorszarvas-trófea, mely lakásában, a falon terpeszkedik irdatlan fejdíszével. Utóbbi körülbelül 25-30 kiló, tehát a testtel együtt 40-50 kilót kellett mozgatniuk a szakembereknek, mikor készítették. Amúgy a szoba amolyan igazi panoptikum például élethű mormotákkal, muflonokkal, egy vidám, két lábon álló délceg rókával, mely hóna alatt fácánt, vállán pedig vadászpuskát visz… És rengeteg bőrrel, melyek arra várnak, hogy újra visszatérhessenek régi formájukhoz, ismét test öltse fel őket – ezek többsége Tamásé. Nevetve mondta: olyan ő, mint a cipész, akinek nincs cipője – a preparátornak pedig éppen a saját büszkeségeire nincs ideje.

De kanyarodjunk vissza a szakember kimagasló sikeréhez. Az immár 9. alkalommal megrendezett preparátor Európa-bajnokságra Olaszországban került sor. Az itt elért szép eredmények annyira felvillanyozták, hogy már készül a jövő évi EB-re, továbbá a 2016-ban Salzburgban megrendezendő világszintű megmérettetésre.

– A leopárdos kompozícióért ezüstérmet kaptunk (3 pont híján arany lett…), emellett kiérdemelte a különdíj 2. helyezését is a legjobb környezet kategóriában. Vittünk továbbá egy preparált rókafejet, amit ugyancsak ezüstéremmel díjaztak – folytatta Gémesi Tamás, aki elárulta: természetesen, a kompozíció alapjául szolgáló állatokat, a leopárdot és a Duiker-antilopot a megrendelő Afrikában, Ugandában lőtte és hamarosan elindulnak tulajdonosuk hazájába, Dániába. – A macska gyönyörű jószág lehetett életében, legalább 80-100 kilós, megpróbáltuk ehhez méltó módon rekonstruálni az utókor számára. Csodálatos a szőre, és az egész állat fejedelmi. Egy hónapon és még egy héten át dolgoztunk vele a többiekkel reggel 6-tól este 6-ig, minden nap, szombaton és vasárnap is. Csak az eredeti, afrikai természeti környezet kialakításához egy teljes hétre volt szükségünk. A talapzat purhabból készült, amire speciális vörös homokkeverék került, ez a legjellemzőbb Afrikában. Nyilván, a leopárdnak és az antilopnak pedig csak a bőre érkezett meg hozzánk, mint ahogy az általában lenni szokott, tehát teljesen a mi felelősségünk, hogy a testek anatómiai felépítését mennyire hűen alakítjuk ki. Ehhez bizony, képeskönyveket, illetve anatómiai szakirodalmat is igénybe kell vennünk, mert úgy nem megy, hogy az ember a hasára üt. Miután a bőröket kicserzettük, kikészítettük, kerestünk hozzájuk sablonokat. Naná, hogy éppen akkorák, amekkorák kellettek volna, nem voltak, ezért miután kiöntöttük a szobrokat, még jócskán alakítottunk a formájukon, hogy minden tökéletes legyen. Ezt követően húztuk rá a bőrt a nagymacskára, centiről centire kellett haladnunk, például annak érdekében is, hogy a nyaki redőzés éppen olyan legyen, mint amilyen az életben. Visszapótoltuk a fogakat is, ezeket Amerikából hozattuk, illetve helyükre kerültek a szemek. Itt-ott, például az orrán még javítottunk kicsit a festésen – eddigi pályafutásom során ezen a kompozíción dolgoztam a legtovább. Ha a megélhetés szemszögéből nézzük, akkor sajnos, a versenyre szánt munkák nem kifizetődőek, hiszen a megrendelő a szokásos árat fizeti, az a rengeteg energia, amit az ember belefektet, anyagiakban nem térül meg. Az elismerés, illetve az európai hírnév viszont mindenért kárpótol…

Egyébként a verseny hete Tamás élete legjobb hetének bizonyult. Ugyanis akkor nem csak 3 rangos elismeréssel lett gazdagabb, hanem egy babával is – megszületett a legkisebb Gémesi. Egy kisfiú, aki – a boldog apuka reményei szerint – folytatja majd a hivatást.

Horváth-Balogh Attila